Az ember ha egy új dologba kezd, nagyon elveszettnek tudja érezni magát. Előjöhet minden ami nehezíti a megoldások megtalálását. Nehezítő körülmények a pesszimista ismerősök vagy netán családtagok, akik nagyon meg tudják nehezíteni ilyenkor az ember életét, és hát persze még annyira sem tud ilyenkor gondolkodni így, mint egyébként meg tudná tenni, ami a sikertelenség felé hajszolhatja sajnos sok esetben. Én is így voltam ezzel, pontosabban nem én, hanem a párom, a barátnőm. Egy férfi próbál ilyenkor a kedvese mellett lenni, támogatni mindenben, és azt kell mondjam, hogy nagyon sok munkával, de sikerrel is jártam, hiszen a barátnőm gyönyörű különleges ételei, és az azokról készült fotókkal ellátott blogja már ismert és felkapott a különböző közösségi média felületeken.
Nem volt könnyű eljutni idáig, nagyon döcögött az út, de látjuk most már tisztán, hogy erre van igény, és nagyon szépen kovácsolódik össze egy jó kis közösség, akik reagálnak a posztokra, ételekre, megpróbálják megcsinálni azt, és az azokról készült amatőr képeket odateszik a posztok alá. Igen ám, de itt el is jött az a pillanat, amikor az ételfotózás feladatát nekünk is át kellett adni egy profinak, aki megfelelő tónusokkal és megfelelő fényekkel fotózza az ételeket, nem beszélve a kompozícióról. Mert ami jól mutat a tányéron és az asztalon, az nem mindig mutat jól egy-egy szögből az amatőr képeken. Így tehát már biztosítva van, hogy a profi étel, amit ő készít, ne pont ugyanúgy nézzen ki azért, mint bármelyik másik háziasszony által készített étel. Ez azért fontos, hogy értéke maradjon a blognak és fel tudjanak nézni rá továbbra is. Hála a jó égnek, továbbra is nagyon szépen menetel így felfelé a karrierje a Fotoda csapatának gyönyörű képei segítségével.