Amikor az ember új feladatok elé állítja magát, vagy az élet követeli meg, hogy változtasson, és valami olyat kell csinálnia, amitől egész odáig félt vagy tartott, akkor bizony nem igazán érzi kellemesen magát a bőrében. Nekem van jogosítványom és vezetek is de nagyon ritkán és igazán nem szeretek. Valahogy félek. Folyamatosan attól rettegek hogy elrontok valamit, elnézek valamit, meghúzom más autóját a parkolóban és még sorolhatnám. Most azonban már nem húzhatom tovább az autóval való mindennapos közlekedést, mert egészen egyszerűen a teendők az autó nélkül nem férnek bele egy napba. Nem tudom már máshogy megoldani őket.
Így tehát autót indultunk nézni a férjemmel. Ezer és egy szempont szerint próbáltuk ezt nyilván megtenni. Legyen elég nagy hogy beleférjen minden, de ne legyen túl nagy, hogy jól lehessen vele közlekedni és parkolni, nem beszélve arról, hogy legyen a lehető legegyszerűbben kezelhető és még így tovább ezer paraméter mentén. Végül megtaláltuk a kedvező, számomra legtökéletesebb ajánlatot és le is foglaltuk, hogy majd megvesszük. A férjem úgy volt, hogy majd hazahozza a hétvégén és egy kicsit el is megyünk gyakorolni. És az így is lett. Az autó nem sokkal később ott állt a ház előtt és csak arra várt hogy beleüljek és elinduljak vele.
Mondanom sem kell hogy rettegtem. De amikor kinyitottam az ajtót ott volt a férjem ajándéka, egy autós telefontartó. Természetesen baeus, olyan, amilyen neki is van és mindig csodálom és elmondom, hogy mennyire tetszik nekem is. Én is kaptam egy ilyet. Bátorításul és annak jeléül, hogy megbízik bennem és tudja, hogy sikerülni fog minden, csak el kell kezdenem csinálni. Szebb gesztust azt hiszem nem is kaphattam volna. Most már csak bátorságra van szükségem. Remélem minden szépen rendben fog menni és igaza lesz a férjemnek minden tekintetben.